A kávé még mindig keserű volt, pedig már az ötödik kanál cukrot kavartam bele. Hiába, ezek a kisvárosi kávézók ritka pocsékak voltak. Nem is álltunk volna itt meg, ha már nem negyedik napja bolyongtunk volna Tokió felé. Két társam fáradt és éhes volt, így kénytelenek voltunk igénybevenni a szolgáltatásaikat. Amíg én undorodva kortyoltam a kávéba, addig a másik kettő valami egetrengetően komoly szócsatát vívott a másikkal.
- Mondtam már. Ez csak valami becenév vagy szinoníma. Nem feltétlenül a tulajdonosról nevezik el. - sóhajtott fel Laureen látszólag nagyon unva a beszélgetést.
- Mégis miféle ember az, akinek az a beceneve, hogy "Kacsa"? - förmedt rá Ichigo, miközben az üdítője dobozát szorongatta.
- Honnan tudjam? Nem is érdekel, hogy az igazat megvalljam!
- De te nem találod ezt furcsának? Mármint... Kacsa... Szóval... Ez röhejes!
- Lehet a kávézó helyén volt egy kacsaúsztató. Vagy esetleg volt a tulajdonosnak egy kacsája, aki kedves volt neki és róla nevezte el. Kit érdekel?!
- De...!
Lecsaptam a csészét az asztalra, amire mindketten egy pillanatra elvesztve a lélekjelenlétüket rámnéztek. A tekintetem valószínűleg ijesztőbb és árulkodóbb volt, mint ahogy azt gondoltam.
- Komolyan nincs más téma, amiről beszélhetnétek? Mindenki hülyének néz titeket, engem pedig égettek.
A lány hamar kizökkent előbbi állapotából és egy rosszaló pillantást vetett rám.
- Mi legalább beszélgetünk. Rossz rádnézni, ahogy csak ott ülsz, mint egy kuka!
- Nézd csak, ott jön a tulajdonos. Kérdezd meg tőle, mi van a kacsával. - böktem a pult mögül kisétáló férfira, amire a lány arca kiderült és már rohant is oda hozzá. Mélyet sóhajtottam, majd legyűrtem a maradék kávét is. A fiúra néztem, aki még ugyanabban a megfagyott pózban meresztette rám a szemeit. - Mi van?
Hangom úgy tűnt visszahozta közénk és normálisan visszaült az asztalhoz.
- Semmi.
Azt gondoltam, itt a beszélgetésünk megreked és végre elmélyülhetek a gondolataimban, de nem egészen így történt.
- Mit gondolsz... ha részt veszek a bajnokságon megtalálhatom a húgomat? Mármint... - hangneme kissé halk volt, egyébként sem egy bőbeszédű alaknak ismertem meg. Egy pillanatig gondolkodtam a válaszon, majd vállat vontam és elmosolyodtam.
- Ki tudja? Lehet otthon vár.
Itt a fiú arca elsápadt.
- Ne...
- Csak viccelek.
- Eve..! - mordult fel, amire csak kuncogtam egyet. Mindketten kerestünk valakit. Talán ez volt az egyetlen közös bennünk.
- Egyébként Dobbie Village-ről... - kezdtem bele egy komolyabb témába, de ekkor a megérzéseim veszélyt jeleztek. Elhallgattam. Ira szellemlabda formájában megjelent, ez egyet jelentett azzal, hogy problémás alakok közelednek. Laureen is hamar észlelte a veszélyt és csendben vártunk. Hirtelen kinyílt a kávézó ajtaja és mindenki ledöbbent, mikor egy bádogdarabot betoltak a helyiségbe, amit két fehérruhás alak követett. A hatalmas vasszerkezet és az egyenruha láttán egyből leesett, kikkel is van dolgunk.
- Hát ez meg...?
- Nézd meg jól, Laureen. Az ott a Vasszűz. Garantálom, hogy nem most fogod látni először és utóljára. Velük még problémáink lehetnek. - mondtam olyan halkan, hogy csak ő érthesse. Nem szimpatizáltam a fajtájukkal, a legkevésbé sem. A szőke hajú férfi felénk fordította a tákolmányt és katonásan megállt mellette, mögöttük egy zöld hajú fiú ácsorgott. Csak úgy dübörgött bennük a büszkeség. A kávézóban mindenki elhallgatott és feszülten figyelte az eseményeket. Ichigo gyorsan kapcsolva visszajött hozzánk.
- Mi, az X-LAWS azért jöttünk ide, hogy megszabadítsuk a világot néhány megtébolyult lélektől. Eve Midnight. - nézett rám Marco szülői szigorral.
- Az én lennék. - mosolyodtam el.
- A tudomásunkra jutott, hogy az őseid Hao szolgái voltak. Félő, hogy kísértést fogsz érezni a visszahozása iránt. Felajánljuk a segítségünket. Csatlakozz hozzánk és csírájában elfojtjuk mindazt a gonoszságot, ami elkezdett felemészteni. - folytatta a kissrác, aki aligha lehetett idősebb nálam.
- Ekkora sértést... És ha nemet mondok? Megöltök talán?
Marco összeráncolta a szemöldökét és megigazított a szemüvegét.
- Ha nem hagysz más módot...
Láttam, ahogy keze a pisztolya felé nyúl, de nem volt ideje elővenni, mivel még jóval előtte utasítottam két társamat az óvintézkedésre. Mindketten Oversoult alakítottak ki és egy pillanat alatt fegyvereiket a fejükhöz tartották testközeli állapotból.
- Ti hárman újra nekiindultok a gonosz elpusztításának? Nem vagytok egy kicsit kevesek ahhoz?
Ekkor váratlanul kinyílt a vasszűz fejénél egy kis ajtó és megpillantottam Jeanne arcát. Bőre hófehér volt, arcán egy vércsík folyt végig, szemei vörösen meredtek rám, mintha csak távgyógyászattal próbálkozna. Álltam a tekintetét, közben kikászálódtam az asztal mögül és felegyenesedtem.
- A béke szelleme új harcosokat küldött nekünk, akik segítenek kiirtani a gonoszságot a Földről. - szólt meg nyugodt hangnemében. Sokat hallottam az X-LAWS-ról és a tetteikről, először szimpatizáltam a céljukkal. De miután megtudtam, mennyire elborult az elméjük valójában inkább lemondtam róluk. Főleg a vezetőjük szúrta a szememet. Széles mosolyra húztam az ajkaimat. A légkör kezdett felettébb baljóssá válni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése